A Föld képe, ahogyan az Apollo-17-ről látták. |
||||||||||
Pályaadatok | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Aphélium távolsága: | 152 097 701 km (1,016 710 333 5 CsE) |
|||||||||
Perihélium távolsága: | 147 098 074 km (0,983 289 891 2 CsE) |
|||||||||
Fél nagytengely: | 149 597 887,5 km (1,000 000 112 4 CsE) |
|||||||||
Fél kistengely: | 149 576 999,826 km (0,999 860 486 9 CsE) |
|||||||||
Pálya kerülete: | 924 375 700 km (6,179 069 900 7 CsE) |
|||||||||
Pálya excentricitása: | 0,016 710 219 | |||||||||
Min. pályamenti sebesség: | 29,291 km/s (105 448 km/h) |
|||||||||
Átl. pályamenti sebesség: | 29,783 km/s (107 218 km/h) |
|||||||||
Max. pályamenti sebesség: | 30,287 km/s (109 033 km/h) |
|||||||||
Inklináció: | 1°34'43.3"[1] | |||||||||
Felszálló csomó hossza: | 348,739 36° | |||||||||
Perihélium szöge: | 114,207 83° | |||||||||
Holdak: | 1 (a Hold) | |||||||||
Fizikai tulajdonságok | ||||||||||
Ellipticitás: | 0,003 352 9 | |||||||||
Átlagos sugár: | 6 372,797 km[2] | |||||||||
Egyenlítői sugár: | 6 378,137 km[3] | |||||||||
Poláris sugár: | 6 356,752 km[4] | |||||||||
Aspektus arány: | 0,996 647 1 | |||||||||
Lapultság: | 0.0033528[3] | |||||||||
Egyenlítői kerület: | 40 075,02 km | |||||||||
Délkör kerülete: | 40 007,86 km | |||||||||
Átlagos kerület: | 40 041,47 km | |||||||||
Felszín területe: | 510 072 000 km2[5][6] | |||||||||
Szárazföld területe: | 148 939 100 km2 (29,2 %) | |||||||||
Víz területe: | 361 126 400 km2 (70,8 %) | |||||||||
Térfogat: | 1,083 207 3·1012 km3 | |||||||||
Tömeg: | 5,9742·1024 kg[7] | |||||||||
Átlagos sűrűség: | 5 515,3 kg/m3 | |||||||||
Felszíni gravitáció: | 9,780 1 m/s2 (0,997 32 g) |
|||||||||
Szökési sebesség: | 11,186 km/s (≅39 600 km/h) | |||||||||
Sziderikus forgásidő: | 0,997 258 nap[8] (23 h 56 m 4,1 s) | |||||||||
Forgási periódus: | {{{forgási periódus}}} | |||||||||
Forgási sebesség: | 465,11 m/s | |||||||||
Tengelyferdeség: | 23,439 281° | |||||||||
Az északi pólus rektaszcenziója: | 0° (0 h 0 min 0 s) | |||||||||
Deklináció: | +90° | |||||||||
Albedó: | 0,367 | |||||||||
Felszíni hőm.: Kelvin Celsius |
|
|||||||||
Atmoszféra | ||||||||||
Felszíni nyomás: | 101,325 kPa (tengerszintnél) | |||||||||
Összetevők: | 78,08% nitrogén 20,94% oxigén 0,93% argon 0,038% szén-dioxid nyomokban vízpára (a klímával változik)[7] |
A Föld a Naprendszernek a Naptól számított harmadik bolygója. Átmérő, tömeg és sűrűség tekintetében a Föld a Föld-típusú bolygókat tekintve a legnagyobb.
Több millió faj köztük az ember élőhelye is. A Föld a világegyetem egyetlen bolygója, melyről ismert, hogy életet hordoz. A bolygó 4,54 milliárd éve alakult ki, és felszínén egy milliárd év alatt az élet is megjelent. Azóta a bioszféra jelentősen megváltoztatta az atmoszférát, és más, abiotikus összetevőit, s így nyílt lehetőség az aerób organizmusok osztódásos szaporodására, s létrejött az ózonréteg mely a földi mágneses mezővel közösen megakadályozta az ártalmas kisugárzásokat, s így jöhetett létre élet a felszínen. A Föld fizikai összetétele, földtörténete és pályája lehetővé tette, hogy az élet napjainkig is fennmaradt. A világon létrejövő körülmények a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezt követően a Nap egyre erősödő fényerőssége el fogja tüntetni a bioszférát.
A Föld külső felszíne több különálló részre, tektonikai lemezekre tagolódik, melyek az évmilliók folyamán fokozatosan elkezdtek a felszínen mozogni. A felszín nagyjából 71 százalékát sós vízű óceánok, a fennmaradó területet kontinensek, szigetek foglalják el. Az élethez szükséges folyékony víz jelenlétéről más bolygó felszínén nincs tudomás. A Föld belseje aktív maradt, részei a viszonylag szilárd földköpeny, a folyékony, a mágneses térért felelős külső mag és a szilárd, vasból felépülő belső mag.
A Föld több objektummal is kapcsolatban áll a világűrben. Ezek közé tartozik a Nap és a Hold. Jelenleg, amíg a Föld megkerüli a Napot, addig nagyjából 365,26-szor megfordul saját tengelye körül. Ez az időszak egy sziderikus év, mely nagyjából 365,25 sziderikus napig tart. A Föld tengelyének ferdesége a keringési síkra bocsátott merőlegeshez képest 23.4°,, s ennek az a következménye, hogy naptári évenkénti ciklusban ismétlődve váltakoznak az évszakok. A Föld egyetlen ismert kísérője a 4,53 milliárd éve létrejött Hold miatt alakul ki az óceánokon az árapály, egyensúlyban tartja a tengelyferdeséget és valamelyest lassítja a bolygó forgását. Az óceánok kialakulásában a bolygó történetének korai szakaszában egy üstököseső nagy szerepet játszott.Később kisbolygók becsapódásai alakították még a felszínt.
Mind a bolygó ásványkincsei, mind a bioszférai terményei forrásokat biztosítanak az egész bolygóra kiterjedő emberi létért. A lakosok nagyjából 200 szuverén állam területén élnek, melyek között a kapcsolatot a diplomácia, az utazás, a kereskedelem és a hadi tevékenységek biztosítják. Az emberi kultúrák sok elképzelést létrehoztak a Földdel kapcsolatban melyek között megtalálható az isteni megszemélyesítés, a lapos Föld elmélete, és a napjainkra jellemző, egységes, integrált, gondoskodásra szoruló környezet. Ember először 1961-ben hagyta el a bolygót, mikor Jurij Gagarin kilépett a világűrbe.
A Föld alakját két fizikai erő határozza meg: az általános tömegvonzás, amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, és a centrifugális erő, amely a Föld forgómozgásának eredménye (keleti irányban forog). Hidrosztatikus egyensúlyi alakként forgási ellipszoid jön létre. A magashegységek és a mélytengeri árkok arra vallanak, hogy – legalábbis egyes vidékeken – a földkéreg nincs hidrosztatikus egyensúlyban. Elméleti földalak a geoid, amelynek felszíne egybeesik a közepes tengerszinttel és függőón segítségével határozható meg, mert a geoid annak függőleges irányára mindig merőleges. A földi ellipszoid kifejezés közelítésként használatos, ezt nevezik normális földalaknak, ha ennek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha a a Föld egyenlítői és b a sarkokon mért sugara, akkor f = (a-b)/a adja meg az ellipszoid lapultságát. A szocialista országok földmérése a Kraszovszkij-ellipszoidra vonatkozott, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által elfogadott értékeket több földközeli műhold pályájának mérései alapján számítják. A közepes földsugár, R³ = a²b, meghatároz egy gömböt, amelynek ugyanaz a köbtartalma, mint az a és b által meghatározott forgási ellipszoidé. Sok adatot vonatkoztatnak erre az azonos térfogatú gömbre, például a φ földrajzi szélességet, szemben a földi ellipszoidra vonatkoztatott ψ geocentrikus szélességgel. A φ földrajzi szélességet mint a PN égi pólusnak a Föld τ érintősíkja fölötti magasságát határozzák meg. Míg a nehézségi erő iránya gömb esetén azonos a sugárral, az ellipszoidnál ez az egyenlítő síkját az M középponttól eltérő M1 pontban metszi.
A Föld hét másik bolygótársával, a körülöttük keringő holdakkal, törpebolygókkal, kisbolygókkal, üstökösökkel és meteorokkal, valamint csillagunkkal, a Nappal együtt a Naprendszer tagja. Galaxisunk, a Tejútrendszer 200–400 milliárd csillagból áll. (Az átlagos Föld-Nap távolságot csillagászati egységnek (CsE) nevezzük.)
Az emberiség évezredek óta kutatja a Föld keletkezésének a titkát. Az ókori és középkori tudósok Istennek tulajdonították a Föld keletkezését. Az 1700-as években a természettudományok fejlődése rohamosan felgyorsult, ennek következtében egyre több elmélet született a Föld keletkezésére vonatkozólag. A mai modern teóriák a régebbi elméletek részleteit is tartalmazzák, miszerint: a Nap és bolygói por- és gázfelhőből alakultak ki. Ez az anyag kb. 4.6 milliárd éve kezdett összehúzódni, forgása felgyorsult. A középpontban kialakuló sűrű gázgömbből alakult a Nap, a kívül maradt felhőben pedig kristályos anyagok maradtak fenn és csapódtak ki a fokozatos lehűlés következtében. A Nap körüli felhő kristályos anyaga fokozatosan csomósodott előbb kisméretű égitestekké (planetezimálok), majd nagyobb tömegű égitestekké, végül a bolygókká.
Kezdetben, kb. 4,6 milliárd éve a Föld izzó állapotú volt. A különböző rétegek – a planetáris differenciálódás során – sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakba (geoszférákba) rendeződtek. Három gömbhéjat különböztetünk meg: földkéreg, földköpeny, földmag.
A kéreg alatt található, kb. 2900 km mélységben ér véget. Felső köpenyből, átmeneti rétegből és alsó köpenyből áll. A felső köpeny legfelső rétege szilárd, az alsó része képlékeny. Előbbit és a kérget együtt litoszférának nevezzük, utóbbit pedig asztenoszférának. A litoszféra alja kb. 100–150 km, az asztenoszféráé kb. 410 km, az átmeneti rétegé pedig kb. 680 km mélyen van.
A legbelső gömbhéj. Külső és belső magból áll, a külső mag folyadékszerűen viselkedik, a belső mag szilárd. Összetevői: nehézfémek (vas, nikkel) 2 részre osztható: külső magra, amely folyékony és belső magra, amely szilárd halmazállapotú